Ez a blog abban lesz a segítségünkre, hogy a lagzink minél hagyományosabb lehessen. Most biztosan többen felvonjátok a szemöldökötöket, hogy ez mennyire butaság. De legalábbis furán hagzik. Mi is érezzük, hogy ezt meg kell magyaráznunk. :-)

Azt az alapvető problémát szeretnénk a bloggal áthidalni, hogy a családtagjaink és a barátaink akár több száz kilométerre is lakhatnak tőlünk és egymástól. Sokan nem is ismerik egymást, és sajnos többőtökkel már mi sem találkoztunk évek óta. Szegedről, Villányból, Szekszárdról és Gyuláról, vagy épp külföldről biztosan nem fogtok átugrani hozzánk egy teára megkérdezni, hogy hogyan haladunk az előkészületekkel, és hogy milyen zenekart választottunk. Olyan kérésekkel sem fogtok a boltban összefutva bombázni minket, hogy melyik számot játsza le mindenképp a zenekar és melyiket semmi képp sem, és hogy milyen torta legyen, és hogy milyen játék ne legyen. Sőt, a távolság miatt a legjobb lakodalmi történeteiteket sem tudjuk meghallgatni, pedig ezek a katonaélmények után a leggyakrabban idézett sztorik minden családban. Mi ezekből az élményekből nem szeretnénk kimaradni, mert a lakodalom csak egy nap, az előkészületek viszont hónapokig eltartanak, aminek mi minden percét szeretnénk kiélvezni veletek. Azt szeretnénk, hogy amikor majd szeptember 7-én összegyűlik a násznép, az olyan legyen, mint egy kis faluban, ahol mindenki ismer mindenkit. Az emberek kedvelik egymást vagy pont nem, de semmiképp sem néznek idegenként egymásra, és mindenkiről tudnak egy jó történetet.

Tehát lesz ebben a blogban süti szavazás, vicces családi történetek, gyermekkori fotók és még sok minden más is, ami majd eszünkbe jut. És természetesen akkor is érdemes lesz olvasnod minket, ha szeretnéd tudni, hogy mikorra kell odaérned, és hogyan jutsz oda, hová kell ülnöd, és hol fogsz aludni, de ezek majd később.

Edó és Attila